Mi az a stressz-evés és hogyan győzd le?

Mitől alakul ki a stressz-evés?

Ha szigorúan a táplálkozás szemszögéből nézzük a dolgot, akkor a stresszt kétfelé bonthatjuk. Van, aki ilyenkor egy falatot sem képes magába szuszakolni, annyira görcsösen feszült, más azonban folyton rágcsál valamit. A stressz-evés egyik fő pszichológiai oka az ún. orális fixáció, ami már gyermekkorban is kialakul.

Az orális fixáció csak elsőre vicces

Az orális fixáció egy olyan reflexszerű mozdulat, ami csecsemőkorunkból maradt ránk. Ekkor ugyanis az öröm minden forrása a szájhoz kötődött: a cumi, az anyatej, az ujjszopás. Ezek pedig nyugtatólag hatnak a babákra, nem véletlenül tesszük a cumit a gyermek szájába, ha erőteljesen sírni kezd. 

Freud szerint ez a pszichoszexuális fejlődésünk első szakasza (a maradék négyre most nem térnénk ki, nem pszichológiai disszertációt írunk). A fixáció úgy alakul ki, hogy az adott szakaszban valamilyen típusú trauma éri a gyermeket. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, ilyen lehet például az idő előtt elapadó anyatej, a korai elválasztás vagy más típusú élmény. 

A társadalom egyébként is eléggé fixált orálisan. Gondolj csak arra, mennyit rágtad anno a toll végét a dolgozatoknál, hányszor kaptál be rágót, mennyi cigit szívsz (vagy szívnak az ismerőseid), hány elhízott ember van, és mennyien fogyasztanak rendszeresen alkoholt. Ezek mind-mind az önnyugtatáshoz vezethetőek vissza, egész egyszerűen azért, mert nagyon jó feszültséglevezetők.

Ahogyan az összes többi szimptóma esetében, úgy a stressz-evésnél a gyökérproblémát kell megtalálni és azt kezelni. Ezt azonban csak úgy lehet, ha nem csak pszichológiai, hanem biológiai aspektusból is megvizsgáljuk a jelenséget.

A stressz-zaba biológiai háttere

A stressz hatására a mellékvese egy anti-stressz hormonnal reagál: a kortizollal. Azonban, ha folyton stresszelünk, előbb vagy utóbb a mellékvese "elfárad", vagyis kimerül, így kortizol-hiány alakul ki. Ez pedig fokozza a stresszt, ami fokozza az evési kényszert - ezzel pedig be is léptünk egy ördögi körbe, amiből baromi nehéz kilépni.

A kortizol hormon hatására egyébként az éhségérzétünk is megnő, amitől persze egyre többet eszünk. 

Épp ezért a stresszt, mint fő forrást kell csökkenteni az életünkben. Ezzel két legyet is üthetünk egy csapásra, hiszen visszanyerhetjük a mellékvese egészségét, és legyőzzük a stressz-evést is.

Mit eszik az, aki stresszel?

A legtöbb stressz-evő a szénhidrátdús, cukros ételeket kívánja. Ez teljesen logikus is, hiszen a cukor boldogsághormonokat (dopamint és endorfint) termel. Ezek pedig - egy ideig legalábbis - csökkentik a stresszt. Azonban hirtelen megdobják a vércukorszintet, aminek a leesése szintén farkaséhséghez vezet. 

Egyébként egyénileg változik, hogy ki mit kíván akkor, amikor stresszes - ez attól függ, hogy ki melyik hormontermelő típusba tartozik. 

Létezik:

• az agyalapi-,
• a pajzsmirigy-,
• a mellékvese-, 
• és a petefészek-típusú hormontermelő.

Azok, akiknél az agyalapi hormontermelő a domináns, a finomított pékárukat, sütiket, tejtermékeket, a kávét és az alkoholt kívánják elsősorban.

A pajzsmirigy-típusba tartozók a gyümölcsöket és gyümölcsleveket, a koffeint és a cukros ételeket részesítik előnyben.

A mellékvese-típusúak a húsételeket, a belsőséget és az alkoholt kívánják. 

A petefészek hormontípusúak pedig a fűszeres, nehéz ételekre és a zsírosabb tejtermékekre (pl. görög joghurt) kívánnak rá.

Hogyan lehet mindezt legyőzni?

Amennyiben csak rövidebb ideje tart, érdemes visszavezetni magadban a dolgot, hogy mikor kezdődött, és tudatosan figyelni arra, mikor, milyen szituációban nyúlsz az nasihoz.

Ha megtaláltad a problémát, akkor pedig beszélgess róla a pároddal, a barátaiddal, a szüleiddel; olyanokkal, akikben megbízol és segítenek feldolgozni a traumát. 

Ideiglenesen kísérletezhetsz azzal, hogy csak gyümölcsöt, és zöldséget tartasz otthon, és minden nasit mellőzöl - így megállíthatod a hízást, és lesz időd a problémára fókuszálni.

Jó megoldás lehet még ideiglenesen az is, ha természetes stresszoldó kapszulát szedsz, vagy elkezdesz egy sportot és/vagy jógát. Azonban ezek mind-mind alternatív feszültségoldók - magát a gyökérproblémát nem oldják meg, csak elfedik.

Aki hosszabb ideje küzd stressz-evéssel és eleve egy szorongóbb típus, mindenképp érdemes szakember segítségét kérnie, aki segít feltárni a szorongás forrását. Ma már, szerencsére, nem furcsa, ha valaki pszichológushoz fordul, egyre elfogadottabb társadalmilag is.

Sajnos ránk, magyarokra egyébként is jellemző, hogy rossz mentálhigiénés állapotban vagyunk, így egyáltalán nem néznek rád különösen, ha felkeresel egy szakembert.