Tényleg szüksége van a szervezetünknek méregtelenítésre?

Először is vizsgáljuk meg azt az álláspontot, miszerint a méregtelenítésre nincs szükség

Több neves, táplálkozástudományi szakember hangsúlyozza, hogy a méregtelenítés sokkal inkább divat, és az utána érzett felüdülés, és fittség csak a placebo-hatás számlájára írható. 

(Ez ugye azt jelenti, hogy nincs konkrét hatóanyag, gyógyszer vagy épp kutatás, ami miatt az embereknek ténylegesen jobban kéne érezniük magukat. Épp ezért a placebo-hatás tisztán lelki-, pszichológiai eredetű.)

A másik dolog, amit a méregtelenítéssel szemben gyakran olvasni, hogy a fogyás nem más, mint csupán folyadék- és salakanyag vesztés.

Azonban, ha jól működnek a méregtelenítő szerveink, akkor nincs okunk “detoxikáló” kúrát tartani, hiszen a máj és a vesék teszik a dolgukat. Ráadásul nincs akkora toxikus mennyiség, amit táplálékkal be lehetne vinni. (Itt persze kivételt képeznek a mérgező, vagy baktériummal fertőzött ételek.)

Ugyanis ezeket sokkal kisebb adagokban visszük be a szervezetbe - ekkorával pedig a máj és a vesék is megbirkóznak.

Persze itt sem mindegy, hogy ezeket milyen rendszerességgel fogyasztod. Ugyanis azok, akik rendszeresen transzzsírokkal teli ételeket esznek és/vagy alkoholt isznak, előbb vagy utóbb szembe kell nézniük a következményekkel.

Most pedig nézzük meg, hogy egyesek szerint miért van szükség rá 

A másik oldalon szintén neves szakemberek állnak, akik viszont a böjtölés mellett kardoskodnak.

Ennek egyik legnépszerűbb formája a léböjt-kúra, aminek lényege, hogy nem veszünk magunkhoz mást, csak vizet, gyógyteát, illetve zöldséglevet. Ettől ugyanis megindul az emésztés, ami salaktalanításhoz vezet.

A salakanyag túlzott felhalmozódása ugyanis toxikus a szervezet számára, hiszen savas kémhatású, és általában valamilyen erjedésből fakadóan alakul ki. (Például alkohol, tej satöbbi.) Nem is beszélve a külső szennyeződésekről, amiket napi szinten belélegzünk, megeszünk, megiszunk.

Habár ezek a toxinok előbb utóbb kiürülnek, már azzal mérgezik a szervezetet, hogy kevesebb ideig is jelen vannak. Ugyanis értékes sókat, ásványi anyagokat és vitaminokat von el a szervezettől, ami hosszabb távon autoimmun-betegségekhez, vitaminhiányos állapotokhoz vezethet.

A léböjt pedig, és persze más, kúra-jellegű módszerek csökkentik a salak mennyiségét, így javítanak a közérzeten és a további akut, vagy épp krónikus tüneteken. 

De mit mondanak a szakértők és az orvosok? 

Sajnos nehéz eligazodni, hiszen ezen a téren az orvosi szakma két táborra szakadt: vannak szkeptikusok és hithű támogatók is. Ezen a téren nem szeretnénk egyik tábort sem megerősíteni, sem cáfolni - csupán be szerettük volna mutatni az egyes nézőpontokat.

A két tábor csak egyben ért egyet

Ha a méregtelenítés kérdésében a két tábor nem is ért egyet, abban mindenesetre konszenzus van, hogy a szerveket lehet, sőt kell is támogatni. Ugyanis mind a máj, mind a vesék munkáját lehet segíteni különböző gyógynövényekkel, ásványi anyagokkal és vitaminokkal. 

A májat például máriatövissel, illetve gyermekláncfűvel sokat tehetünk a májunk egészségéért. 

A veséket pedig mezei zsurlóból, apró bojtorjánból és nyírfalevélből készült teával, kapszulákkal védhetjük. 

Konklúzió

Talán a legjobb, ha mindenki a maga meggyőződése szerint dönt ebben az ügyben, és elfogadja a másik ember nézőpontját is.

Ugyanis meg lehet érteni azokat is, akik szkeptikusak ezzel szemben, és csak a placebo-hatás számlájára írják a dolgot. Ugyanakkor a másik pólusnak is igazat lehet adni. 

Hiszen, még ha tegyük fel csak placebo-hatás is, miért ne alkalmazza valaki, ha ténylegesen jobban érzi magát tőle?

Mindenesetre, ami a böjt mellett szól az talán az, hogy vannak az életben bizonyos időszakok, amikor jobb befelé figyelni. Jó egy kicsit visszavonulni a zajtól, ami nap mint nap körbevesz minket, és nem csak a testünket edzeni, hanem a lelkünkkel is törődni. 

Ahogy a közhelyes(nek tűnő) szólás is tartja: ép testben ép lélek. Azonban ez vice versa, fordítva is igaz: ha nem ép a lélek, nem lesz ép a test sem.